Amikor a Szer Etet

/
0 Hozzászólás



Tegnap egy budapesti waldorf gimnázium szólóestjén vehettem részt, ahol az iskola 11. osztályosai egyenként megmutatták, hogy hogyan képesek túllépni a saját határaikat… Ami egyszerre volt felemelő, szeretettel teli, életörömtől dagadó, bátor, maga a csoda.

A kamaszok életében a 17. év egy fordulópont. Önmagukon kívül, elkezdenek másokkal is foglalkozni, megjelenik az empátia, együttérzés, az elfogadás képessége. Keresik a saját útjukat, a lehetőségeiket. Próbatételekről, új környezetekben való helytállásról is szól ez az időszak. Ezen folyamatok megtámogatására rendezik meg minden évben, pont ebben az életkorban a szólóestet, melynek keretében, nagy közönség előtt, élő zenekarral mutatja be mindenki ének- és előadói felkészültségét. Így aztán tényleg próbára tehetik önmagukat, egymást, kipróbálhatják, hogy ebben az új közegben hogyan tudják felvállalni önmagukat, hogyan tudnak együtt működni, egymásra figyelni, egymást támogatni. 

És bár a waldorf iskolákban célzottan művészeti nevelés folyik (hogy a rejtett képességek meg tudjanak nyilvánulni, hogy az önkifejezés képessége minél sokszínűbben ki tudjon bontakozni), de gondolhatod, hogy egy osztályból elég kevesen vannak, akiknek igazán jó hangjuk van, s valóban tudnak énekelni. S ennek ellenére (hosszú felkészülés után) kiállnak egyesével, s vállalják azt, amit tudnak. Mennyi, de mennyi félelmet kell ehhez legyőzni... Odaállni egy szál mikrofonnal több száz ember elé. 

Figyeltem őket, és az osztálytársakat is. Elképesztő volt látni, érezni, hogy még ha fél is, de csinálja, legyőzi a dalt, legyőzi magát, s bárhogy is indul, de végül eljut oda, hogy élvezi az előadását, a közönséget, önmagát, a létezését. Még akkor is, ha fals, ha hamis, ha „nem elég jó”. És közben az osztálytársak a színpad előtt közvetlenül, egy emberként tapsolnak, rázzák a fejüket, vagy épp táncra perdülnek. Szinte meg lehetett fogni, ahogy együtt lélegeztek az épp színpadon lévő előadóval. Volt ott egység, jelenlét, figyelem, szeretet. 

Az este egyik csúcspontja számomra az volt, mikor kiállt egy visszafogott, szerény megjelenésű lány a színpadra, és elénekelte Bryan Adams: Evrything I do, I do it for you dalát, tökéletes tisztasággal. A levegő is megállt, olyan szépen énekelt. Mellettem egy apuka ült, aki elkezdte videózni már az elejétől kezdve őt. (Ekkor derült ki számomra is, hogy ő az apukája a lánynak.) És ahogy egyre jobban ment bele ez a lány a dalba, egyszercsak elkezdtek potyogni az apuka könnyei. Még a telefon is remegett a kezében. Éreztem, hogy mennyire szereti a lányát, hogy milyen büszke rá. S gondolj bele: a nézőtéren hány ilyen szülő ült, aki épp a gyerekét ezzel az elsöprő nagy energiával hallgatta végig. El tudod képzelni, hogy milyen boldogság, és szeretet volt ott abban a 3 órában, abban az iskolában? Leírhatatlan! Pedig nem is meditáltunk! :D Írom ezt azért is, mert sokszor hisszük azt, hogy a sok tanfolyam, az egyre több tudás vihet minket közelebb ezekhez az állapotokhoz, és közben pedig elfelejtünk élni! Vagy sokszor gondoljuk úgy, hogy még „nem vagyok elég jó”, „még tanulnom kell”. Nem! Ha mered vállalni azt, aki vagy, azt, amit tudsz, minden gyengeségeddel együtt, akkor abból mindig csoda születik! És ehhez nem kell folytonosan terápiára járni, meditálni, tanfolyamokat végezni! Elég egy szólóest is hozzá! <3

Az este folyamán többször is eszembe jutott az az élményem, amikor elvégeztem még sok évvel ezelőtt a jobb agyféltekés rajztanfolyamot. Pálcikaember szintjéről 3 nap alatt eljutottam odáig, hogy portét rajzoltam, úgy, mint az utcai rajzolók. Persze az értő szem biztos kiszúrná a hiányosságokat, de ennek ellenére megtapasztalni azt, hogy erre is képes vagyok, vagyis nincs lehetetlen, az egészen fantasztikus érzés volt! És itt pont ezen mentek keresztül ezek a fiatalok is. Hatalmas félelemleszámolás, hatalmas önmeghaladás, hatalmas bátorság! S mindezt egy szeretettel, elfogadással teli térben tehették meg. Milyen szerencsések, hogy ilyen fiatalon, ily módon gyakorolhatják, megtanulhatják azt, hogy milyen nagy erő szabadul fel akkor, amikor a félelmeket legyőzzük. Hogy igenis megéri szembe menni a félelmekkel, mert gazdagabbá válunk ezáltal. Még akkor is, ha közben fáj, vagy kellemetlen. Sorsdöntő tapasztalások ezek, mert később mikor ezek a fiatalok kilépnek a világba, olyan erővel vannak felvértezve, ami nem tűri meg a kompromisszumokat. Hisz a kompromisszumok legtöbbször a félelmek hatására születnek. 

De mindezt Te is megtanulhatod, akár felnőttként is. Sosincs késő. Itt, az életedben, a hétköznapokban. Minden tanfolyam, képzés nélkül is. Sőt, még éneklés nélkül is! :) Egyszerűen úgy, hogy kipróbálsz olyan dolgokat, amelyek számodra idegenek, vagy amelyek félelemmel töltenek el. S itt nem főként ejtőernyőzésre és társaira gondolok (bár ez is lehet egy lehetőség a fentiek megélésére), hanem például őszintén elmondod azt, amit érzel, amit gondolsz. Megcselekszel adott dolgokat, még akkor is, ha ezáltal veszteségek érhetnek. Nem mész bele emberi játszmákba csakhogy szeressenek, és elfogadjanak téged. Nem maradsz benne olyan élethelyzetekben, amelyek rosszak neked, pusztán azért, mert nem látod a jövőt, hogy mi lesz később, vagy mert félsz attól, hogy egyedül maradsz. Szokták mondani, hogy aki mer, az nyer, és ez így van. Még akkor is, ha elfáradsz közben, akkor is érdemes tovább menni ezen az úton, mert a sok leszámolt félelem által, minden alkalommal szabadabbá válsz! S minél szabadabb vagy, annál több mindent megélhetsz, megvalósíthatsz az életedben, s annál boldogabbá válhatsz! Indulj! :)


Ui.: Köszönöm a csodálatos élményt a Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium 11. osztályos tanulóinak! Hála! Íme egy kis ízelítő a záró előadásból, ahol mindannyian egyszerre léptek fel:








A www.imani.hu weboldal teljes terjedelmében Zalamek Anikó szellemi terméke, és szerzői jogvédelem alatt áll. A weboldalon megtalálható információk, adatok kizárólag saját felhasználás céljából használhatók, menthetők el, és nyomtathatóak ki. A weboldal, vagy egy részének másolása, sokszorosítása, bármilyen célú fel - és átdolgozása, kereskedelmi forgalomba hozatala, hasznosítása, vagy más, nem saját felhasználásra történő használata, a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

CIKKEK, AMELYEK MÉG ÉRDEKELHETNEK

Nincsenek megjegyzések :

Üzemeltető: Blogger.