Ma volt a lányom évnyitója a Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnáziumban. Újra meglepett a waldorf pedagógia, mint az elmúlt 8 évben oly sokszor már...

Ez az gimnázium 2013-ban indult, évfolyamonként (9.-12.) egy-egy osztállyal. A következő évben már két osztály volt a kilencedikes évfolyamban, idén pedig már három.

Az évnyitó élvezetes volt, vicces, és számomra megható is. Ja, és rövid! :) Minden bevezető nélkül elénekeltük a himnuszt, aztán az iskola gazdasági vezetője a nyári fejlesztésekről beszélt, hogy mi mindennel bővült az iskola. Majd sorban a "színpadra" (ami nem volt :) ) hívták a különböző szaktanárokat, hogy az új diákok, és mi szülők is megismerjük őket, legalább arcról. A lelátón ott ült kb 200 gyerek. Elképesztő volt látni, hogy a felsőbb évfolyamok diákjai milyen lelkesedéssel, szeretettel fogadják az egyenként belépő tanárokat. Mintha épp sztárok érkeztek volna a színpadra. Megható volt érezni, hogy mennyire élő a kapcsolat diák és tanítói között...

Ezt követően a tanítók előadtak egy dalt, és a 10.-12. évfolyamosok a képen látható alakzatban felálltak, az osztálykísérőikkel a középpontban. Majd átalakultak egy nagy körré, aminek belsejébe behívták az új kilencedikeseket... Kell-e ennél több...? Ezért is nagyon szép a waldorf pedagógia, mert mindig finoman, s ugyanakkor nagyon életszerűen juttat el életérzéseket a gyerekekhez.

Újra átéltem azt, hogy odafigyeléssel, szeretettel, tudatossággal minden magas(abb) minőségbe emelhető, teljesen mindegy, hogy milyen életterületen vagyunk épp! Legyünk Emberek, és figyeljünk jobban egymásra, ennyi a dolgunk csupán...
Üzemeltető: Blogger.