Az alábbi írás Maja Storch: Miért vágynak az erős nők erős férfiakra? című könyve nyomán született, annak rövid összefoglalója. Sok évvel ezelőtt, mikor a kezembe került, rengeteg „aha-élményt” adott, sok mindent megértettem a saját működésemet tekintve is. Úgy érzem, hogy oly fontos, és alapvető párkapcsolati működésekről szól, hogy mindenképp „szót érdemel”!

A cikk most kifejezetten hosszúra sikeredett, de mindenképp javaslom a kitartást hozzá, mert a végére sok minden „leesik” majd! :)

Mai világunkban a legtöbb nő az erős nő szerepében él. Sokat dolgozik, képes eltartani önmagát, nem vár arra, hogy egy férfi megmentse, tudja képviselni érdekeit. Megvívja a maga harcait a világban is. Ám nemcsak harcolni akar, hanem mélységesen vágyik a gyengédségre, az odaadásra, a befogadásra is. De ez a vágya egyben zavarja is, mert ebben a helyzetben nagyon könnyen kiszolgáltatottnak érzi magát. Ám ennek ellenére az erős nő szereti a férfiakat. Minél erősebb egy nő, annál végtelenebb szerelemmel tud szeretni.

Ahhoz, hogy megértsük az erős nő párkapcsolati működését, pár alapfogalmat ismernünk kell. Minden embernek van tudatos, és tudattalan része. Minél inkább tudattalan egy működés, annál erőteljesebb hatással van a mindennapi életünkre. Noha látszólag mi irányítjuk az életünket, de nem mi szabjuk meg az irányt, hanem a tudatalattiban megbúvó programok, hitrendszerek.
A nő tudattalanjában párkapcsolati működés szempontjából két titkos irányító van. Az egyiket Jung árnyéknak nevezte el, a másikat pedig belső férfiképnek, animusnak.

Az árnyék mindazon tulajdonságok összessége, amelyek bár hozzátartoznak az ember személyiségéhez, de nem tudatosak számára. Ezek többsége a szocializáció folyamán lefojtódott, mert abban a környezetben, amelyben felnőttünk, nemkívánatosak voltak. Például, akit arra neveltek, hogy mindig legyen szorgalmas, annak lusta embert rejt az árnyéka. Általában az árnyékban lévő, letagadott, vagy lefojtott tulajdonságaink kezdenek el idegesíteni másokban. Pedig minél kevésbé ismerjük fel, és minél inkább elfojtjuk az árnyékban lévő tulajdonságainkat, ezek annál inkább elvadulnak. Csak idő és helyzet kérdése, s mindig felhívják magukra a figyelmet, és általában kulturálatlan, fájdalmas formában. Ilyenkor aztán megijedünk.

Az erős nő árnyéka a belső gyenge lány. Aki érzékeny, törékeny, esendő, s akinek általában van egy gazdag párja, aki eltartja őt. Vagyis a fentiek alapján, minél talpraesettebb az erős nő, annál inkább esendőbb a benne lévő gyenge lány. Míg a mindennapi, tudatos működésben az erős nő férfi minőségekkel éli az életét, vagyis folyamatosan megy, cselekszik, harcol, teremt, dönt, kontrollál, ezzel párhuzamosan a női minőségei, mint befogadás, türelem, támogatás, passzivitás, odaadás, kivárás, árnyékba szorulnak. Ami azért annyira nem is furcsa, hisz a ma élő nő kevés olyan példát látott maga előtt, amelyben a női minőségét élő nő teljes életet élt. Sőt, inkább negatív, boldogtalan példákat láttunk erre. Emiatt aztán a nők többsége tudattalanul is leértékeli a benne élő nőt, amely sok bosszúságot teremt a párkapcsolati működésében is. De ezt a sok nehézséget elkerülhetjük! Mégpedig úgy, hogy a bennünk élő belső gyenge lánnyal elkezdünk foglalkozni, megerősítjük ezt az oldalunkat is. Hogyan? Ha erős nő vagy, akkor íme a lépések:

1. Szembe kell nézned a belső gyenge lánnyal, el kell ismerned a létezését. Vagyis először önmagadnak érdemes őszintén bevallani azt, hogy mégse jó mindig, mindenben erősnek lenni. Hogy neked is van gyenge oldalad.

2. Aztán a környezetednek kell megmutatni a gyengeséged. Ha elindult a folyamat, akkor ez szinte magától bekövetkezik. Ha az erős nő, gyengének, gyámoltalannak kezdi érezni magát, megengedi magának ezeket az érzéseket, akkor fel is vállalja azokat. Vagyis mi történik? Eleged lesz abból, hogy mindig erős legyél! Torkig leszel azzal, hogy mindig mások problémáival foglalkozz, miközben neked is vannak problémáid. Ez azonban nemcsak neked lesz új, hanem a barátaidnak, barátnőidnek is. Ilyenkor bizony sok barátság felbomolhat, vagy válságba kerülhet. De nincs gond, mert ha bevonod tudatos életébe a benned lakozó gyenge lányt, új társat, új barátokat lelhetsz, akik már ismerik a gyenge oldaladat is, és örömüket lelik abban, hogy segíthetnek neked, ha rászorulsz. Ebben a fázisban tud megjelenni az erős férfi is, aki felismeri a nő szükségleteit és megfelelőképpen reagál rá. Amíg az erős nő nem jut el ebbe a fázisba, addig inkább olyan férfiakat fog vonzani, akik gyengébbek nála. Hisz a valóban erős férfit nem motiválja a „mindent egyedül meg tudok oldani” életvitelű nő. Az ilyen nőkhöz általában gyámoltalanabb férfiak érkeznek, akik inkább támaszt várnak a nőtől, s akiket persze az erős nő igazán sosem fog tudni elfogadni, s értékelni.

3. A következő fontos lépés, hogy kerülj kapcsolatba a nőiesség pozitív erőivel. Ez nagyon sok módon megtörténhet. Például elmehetsz tánctanfolyamra, megismerkedhetsz olyan kultúrákkal, amelyekben a női létezésre már ősidőktől kezdve kincsként tekintenek. Elkezdhetsz nőiesebben öltözködni, jobban figyelve a női minőségekre. És persze sok terápiás lehetőséget is választhatsz, amelyek ezt a folyamatot megtámogatják. A nőiességhez való belső viszony egyszer csak elkezd megváltozni. S ezáltal megváltozik a kisugárzásod is, amelyre a férfiak reagálni fognak.

4. Majd elkezdheted a saját igényeid szerint alakítani az életed. Fontos lépés ez ahhoz, hogy a belső gyenge lány erőssé váljon. Ehhez pedig bátorság kell. Ez az a pont, amikor a nő kilép az addigi megszokott normái közül, s elkezd olyanokat megengedni magának, amelyeket előtte soha. Mert korábban tiltottnak hitt.

De mielőtt rátérnénk arra, hogy az erős nő hogyan reagál az erős férfi megjelenésére, nézzük meg a másik fő tudattalanban megbúvó irányítót, a belső férfiképet, az animust. Egy nő férfiképe mindig a körülötte lévő férfiak, főleg az apával megélt tapasztalatok alapján alakul ki, amelyhez hozzáadódik az adott társadalomban uralkodó általános férfikép. Az animus azért fontos, mert a belső férfikép alapján kezd el a nő vonzódni egy férfihoz. Minél inkább hasonlít rá a férfi, annál nagyobb lesz a szerelem. A ma élő legtöbb nő két alapdolgot tapasztalt meg gyerekkorában az apjával kapcsolatban. Az egyik, hogy az apa sokat dolgozik, tehát keveset van otthon, a másik pedig hogy az apa nem mutatja ki az érzéseit. A férfi ez utóbbira azért kényszerült, hogy érzelmileg túl tudja élni azt, hogy állandóan a szerettei nélkül van. Hogy egyedül kell harcolnia a világban. Magyarul a férfi egy magányos farkas, aki sokat „kóborol”, s aki nem engedi meg magának az érzelmi megnyilvánulásokat. Íme a magyarázat arra, hogy a nők többsége miért a „kóborló” férfiakhoz vonzódik, akik járják a maguk útját, s akik nehezen mutatják ki az érzésüket...

No, mostanra eljutottunk odáig, hogy az erős nő tudattalanjában két meghatározó elem aktivizálódik a szerelem megszületése pillanatában: a belső gyenge lány, és a belső férfikép. Megnéztük, hogy hogyan kell a belső gyenge lányt fejletlen állapotából megerősíteni. Az animussal is lesz dolgunk, de erre később térünk ki. E két tartalom, és annak „fejlettségi” szintje határozza meg azt, hogy az erős nő kivel, és hogyan fog tudni párkapcsolatban működni.

Most nézzük meg azt, hogy a szerelembe esés hogyan zajlik le, s erre hogyan reagál az az erős nő, aki még nem foglalkozott eleget a tudattalanjában lévő belső gyenge lánnyal.

A szerelem első fázisa a kivetítés. Amikor a nő szerelembe esik, akkor elkezdi belső férfiképét kivetíteni a férfira. Vagyis a saját részébe szeret bele. Ez a folyamat felelős a „rózsaszín szemüvegért”. Csakis azokat a tulajdonságokat látja a nő a férfiban, amit a belső animusa hordoz, s nem a férfit érzékeli a maga valójában. Felruházza azokkal a tulajdonságokkal, amelyek az animusában vannak, s amelyeket a saját lénye részeként még nem fejlesztett ki magában. Vagyis a következőkkel: autonóm, önálló, tevékeny, anyagilag tehetős, hűvös és megközelíthetetlen (érzelmi túlélés), gyakran kóbor életet él. Jó esetben a férfi rendelkezik is ezekkel a tulajdonságokkal, amivel a nő felruházza, de ezeken felül vannak más vonásai is, amit a nő ekkor még nem érzékel.
Ebben a fázisban a fentiek mellett egy másik nagyon fontos folyamat is lejátszódik. A tudatalatti automatikusan aktivizálódik. És mivel általában a nők tudatalattijában az a hagyományos kép él, hogy az erős férfi mellé gyenge nő való, ezért a szerelem ébredésének pillanatában aktivizálódik a férfiképhez illő, tudattalan nőkép is, azaz színre lép a belső gyenge lány! Hölgyeim és uraim! Hát ezért vágynak az erős nők erős férfiakra! Milyen szép pár is az erős férfi és a gyenge lány... :)

És ebben a pillanatban az erős nőt utoléri mindaz, amit tudatos beállítódása szerint oly nagyon gyűlöl: menthetetlenül kiszolgáltatottá válik, és gyámoltalanul ül a telefon mellett. Az erős nő észleli a tehetetlenséget. Tudattalan női oldala nagy erővel jelentkezik. Az erős nő pedig engedni akar ennek az oldalának, csakhogy van egy bökkenő: egész addigi életét lerombolná ezzel. Ha enged ennek az oldalnak, akkor mindent fel kell adnia, amiért eddig dolgozott. Mindent, amit férfias működésével elért. A belső gyenge lány, aki a nőiesség eddigi fejletlen oldalát jelenti, követeli a jogait. Az erős nő, aki észleli a gyenge lánytól érkező ösztönzést, szeretné odaadni magát a férfinak, befogadni őt, ugyanakkor félti az addig megszokott szabadságát is, amely egy ambivalenciát hoz létre az erős nőben. Az erős férfit szerető erős nők, tipikusan négyféle módon reagálnak erre a helyzetre: áldozat, menekülő, harcos, és a vegyes, amely az előző hármat egyesíti.

Áldozat: Abban a pillanatban, hogy a belső gyenge lány színre lép, az erős nő tehetetlenül csapdába esik, áldozatnak érzi magát, komoly sérüléseket szenved. És ha nem erősíti meg önmagában a belső gyenge lányt, akkor ezt az áldozatiságot többször nem fogja megengedni magának. Legközelebb már valószínűleg menekülni fog.

Menekülő: Ebben az esetben a nő újra érzékeli a kiszolgáltatottságot, de ugyanakkor érzi a vágyat is magában, hogy nekidőljön a férfi vállának, szerelem ébred benne. Azonban ez a fejletlen belső gyenge lány esetében együtt jár a szabadság elvesztésével is. Vagyis rövid időn belül pánikba esik, és odébbáll. Hisz túl nagy a kockázat. A menekülés révén az erős nő megóvja magát az áldozat szenvedésétől is. Ez a magatartás nagy fájdalmat okoz a férfinak is, akit a nő elhagy. Ezek a férfiak általában egészséges, erős férfiidentitással rendelkeznek, az igaziak az erős nők számára. „Szerencsétlenségük” épp ebben áll, hogy kiválóan alkalmasak a fészeképítésre, a családalapításra. Az erős nőben azonban, ha még nem foglalkozott a belső árnyékával, a gyenge lánnyal, mindez nem örömöt, hanem pánikot vált ki. Az elhagyott férfiak nem értik az egészet.

Harcos: Ezt a viselkedést választó nő szintén ismeri már az áldozat szerepét, ismeri a tüneteket. Ő azonban nem pánikba esik és elmenekül, hanem inkább megpróbálja kontrollálni a benne lakozó árnyékot. Nem engedi meg, hogy átvegye felette az ellenőrzést. Harcol a vágya ellen. Azonban ez a mindennapi életben úgy nyilvánul meg, hogy nem az önmagában lakozó belső tartalmak ellen küzd, hanem a férfival! A férfi ellen harcol, akiről azt hiszi, hogy el akarja nyomni őt. És mivel az erős nő semmiféleképpen nem akar „rabszolga” lenni, elkezdődik a harc, mely által minden eszközzel igyekszik megfosztani erejétől az erős férfit. Háború indul. Ilyenkor a férfinak két választása van: vagy elszalad, vagy behódol. Ha elszalad, véget ér a kapcsolat, ha behódol, akkor is. Hisz a legyőzött férfi már nem a kivetítéskor megtapasztalt erős férfi, így aztán ez a férfi a nőt halálra fogja idegesíteni...

Tehát ilyenkor a nőnek le kell állnia a harccal, és a tudattalan tartalmakkal kell elkezdenie foglalkozni. Meg kell tanulnia, hogy a férfi nem egyenlő azzal, amelyet a belső animus diktál. Egy valóban erős férfi egyébként is megengedi, hogy a nő segítsen neki. Olyan férfi ő, akinek vannak érzelmei, és ki is mutatja őket. Ha épp gyenge, nem rejtegeti azt.

Ha harcos nő vagy, akkor íme a tennivalók:

1. Hagyj fel a harccal.

2. Erősítsd meg a belső gyenge lányt.

3. Ha már épp kezded megnyerni a harcot, ne dobd ki a férfit akkor, amikor az kezdi megmutatni saját gyenge oldalát.

4. Emancipáld az animusod. Hozd tudomására, hogy változnak az idők, és új férfiakra van szükség.

5. Ha mindezeket megteszed, akkor tudsz elkezdeni vonzódni más típusú férfiak után.

Vegyes: az előző három keveréke. Ez a vegyes forma a legkevésbé áttekinthető a résztvevők számára. A nő egyszerre éli meg az áldozatot, a pánikot, a harci kedvet, és az odaadási vágyát. A férfi pedig ugyanúgy el van veszve e káosz közepén, nem találja a logikus magyarázatokat.
Ezek a fajta kapcsolatok egyáltalán nem rövid tartamúak. A kívülállók számára érthetetlennek tűnnek. Nagy veszekedések zajlanak, a felek hol szakítanak, és szétköltöznek, hol mindent megtesznek, hogy kibéküljenek, szabadkoznak, ígérnek, amit aztán nem tudnak betartani. Mindeközben a felek újra meg újra az ágyban kötnek ki, és a paradicsomban érzik magukat. Másnap aztán valami kicsinység miatt újraindul a veszekedés. Valóban van valami vonzó az effajta szerelemben, mely fogva tartja mindkét felet. Nem kell ebből kitörnie az erős nőnek addig, amíg örömét leli benne. Ez azért ilyen vonzó az erős nő számára, mert minden pszichikus tartalmát kiélheti benne. Ennyiben ez a fajta szerelem elősegítheti az erős nő stabilitását, még ha ez a kívülállóknak másként is látszik.
Aztán eljön az az idő, amikor ezt az erős nő megunja, vagy elfárad benne, s ki akar szállni belőle. Mert ez rengeteg energiát emészt fel. Vegyes formában szeretni egy férfit... És az erős nőnek többnyire hivatása is van, amely előbb utóbb megsínyli a sok hercehurcát. És akkor ki is száll...

A szerelem folyamatának második fázisában az animus kivetítésének visszavonása történik, s meglátjuk a férfit a maga valójában. Kiderül, hogy annyira nem is erős, és neki is vannak hibái. Egyszóval nem az, akinek megismertük az elején. Sok kapcsolat ebben a szakaszban véget is ér. Pedig ez a fázis teljesen normális jelenség. A szakítás azonban elhamarkodott. A nő belső animusával kapcsolatos feladata épp most válhat aktívvá: meg kell különböztetnie belső férfiképét, a külvilágban élő, valóságos férfitól. Ideális esetben felveheti aztán azokat a tulajdonságokat, amelyeket korábban kivetített a férfira. A kóbor farkas példájánál maradva, például felfedezheti a nő, hogy maga is tudja az egyedüllétet élvezni. Abban a pillanatban, amikor egy nő belső kóbor farkasát beépíti mindennapjaiba, vagyis képes arra, hogy egyedül is jól érezze magát, akkor valami csodálatos dolog történik. Már nem kell okvetlenül magányos, kóbor farkasokba beleszeretnie, egyszeriben más férfiak is érdekelni tudják. Például azok, akik értékesnek tartják a közelséget, és a meghitt kapcsolatokat. Hisz az a nő, aki már megtanulta egyedül is jól érezni magát, az nem fog attól félni, hogy megfullad egy kapcsolatban. Így aztán megengedheti magának, hogy olyan férfival kezdjen, aki nagyobb közelségre vágyik.

Ahhoz, hogy a nő a férfival érett szeretetkapcsolatot tudjon kialakítani, és ne rekedjen meg a mámoros szerelem szakaszában, egy nőnek az animus kivetítése után fel kell fedeznie önmagában azokat a férfias tulajdonságokat, amelyeket a férfiakba vetített ki. Ez a folyamat fontos, mert ha ezeket felfedezzük magunkban, s meg is éljük őket, akkor nincs már szükségünk a külvilágból valakire, aki átveszi és képviseli helyettünk ezeket a tartalmakat. Igényeink mérsékeltebbek lesznek, szabad választási lehetőségeink száma megnövekszik, s el tudjuk fogadni a másikat olyannak, amilyen. Egyébként ugyanez érvényes fordított előjellel a férfiakra is, akiknek belső nőalakjuk, animájuk van.

Nos, remélem, hogy a fenti gondolatok által sok értékes, és fontos felismerés született meg Benned is! Ha részletesebben érdekel a téma, akkor mindenképp ajánlom Maja Storch: Miért vágynak az erős nők erős férfiakra? című könyvét, amely által még jobban elmerülhetsz ebben a témában. Jó szórakozást! :)