"Ha azt gondoljuk, hogy a titkolózással, vagy a hazudozással valamitől is megkímélhetjük a gyerekünket; tévedünk. A velünk élő gyermek mindazt "tudja", amit mi tudunk, ha nem is fogalmilag, de érzésben, feszültségben, sőt: képzetáramlásban. Ráadásul mivel fogalma sincs, hogy mit érez, mitől feszült, miért jut eszébe mindaz, ami eszébe jut, ez az állapot egyértelműen kárára van. Csakis a nyíltság, a valódi élethelyzet felvállalása tanácsolható a kezdet kezdetétől, annak minden nehézségével együtt, és ennek megbeszélése azzal is, aki "még nem is tud beszélni".

Tehát igenis mindent meg kell mondani - és mindig azt kell mondani, ami van, egyszerűen. Ez alapvető biztonságot ad. Mivel a gyerek mindent érez, a bizalma akkor is megrendül, ha mást mondok neki, mint amit árasztok magamból. Mert a bizalom alapja az, hogy ugyanazt mondják nekem mint, amit éreznek, gondolnak - és amit én is átélek legbelül. Ilyen értelemben a bizalmatlanságot mindig megelőzi a szülői-nevelői képmutatás és a hazugság." Vekerdy Tamás
Üzemeltető: Blogger.