A térrendezés olyan, mint bármely más önismereti út, amelyet éppúgy önmagad fejlődéséért teszel, mintha elkezdenél valamilyen terápiás munkát. Vegyük például azt, hogy fáj a derekad, és elmész egy gerinctrénerhez, vagy mondjuk egy jógaórára. A gerinctréner, vagy a jógaoktató megmutatja neked a gyakorlatokat, a helyes testtartást, a helyes légzést, ami a tested működési törvényeihez igazodik, szolgálja, és gyógyítja azt. Ha rendszeresen jársz órákra, sőt még netalántán a mindennapjaidba is becsempészed a gyakorlatokat, akkor egy idő után elmúlik a derékfájásod, s jobban fogod érezni magad. Mi is történik? Elkezdesz a tested törvényeivel összhangban működni, amelynek következtében elmozdulsz a gyógyulás irányába. Vagyis változol. 

Nos, nemcsak a testünkre vonatkozóan vannak olyan törvények, amelyek segítenek minket, hanem az egész Földre is hatnak olyan törvények, amelyek a harmóniát hivatottak szolgálni. Ezek a törvények univerzálisak, így az egész bolygón, helytől, időtől, és kultúrától függetlenül hatnak ránk.  Ha tudunk ezekkel a törvényekkel együttműködni, akkor "elmúlik a derékfájásunk”, vagyis könnyebbé válhat az életünk minden szempontból.

Az életben minden önmagunk kivetülése. Sokszor nem vagyunk ezzel tisztában, hisz ezen dolgok legnagyobb része a tudattalanunkból indul ki. De mégis minden, amihez elkezdünk vonzódni, az rólunk szól. Legyen szó párkapcsolatról, munkáról, bármilyen élethelyzetről. Így az, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkező otthont, irodát választunk, mi az, ami megtetszik nekünk, az rengeteget mesél a bennünk lévő tudattalan működésekről. 
Amikor ránézek egy alaprajzra, abból tisztán leolvasható, hogy mi az, ami rendben van, és mi az, amivel el van akadva az egyén. Olyan, mint egy térkép. Mutatja, hogy merre lehet menni, merre nem, hol vannak „hegyek”, s hol „völgyek”. Azonban ha már látjuk, hogy mi a gátolt rész(ünk), akkor lehetőségünk van tudatosan korrigálni is azt, jelen esetben a terünket, az otthonunkat. Gondolj bele, ha csak annyit teszel, hogy a bútorokat úgy helyezed el, hogy ennek az energiaáramlásnak, ennek a harmóniának utat engedsz, akkor már tettél önmagadért, azért, hogy a szépség és a harmónia minden szinten meg tudjon nyilvánulni az életedben. Amikor megmozdítasz például egy bútort, vagy a megfelelő színt kezded el használni az adott területen, ez az a fázis, amikor elkezdesz a gerinctréner, vagy a jógaoktató javaslatára helyes testtartással mozogni. Beleállsz ezen univerzális  törvények harmóniájába, amely által tisztul, és kerekedik az életed. És ez jó. :)

Sokszor tapasztaljuk egy jógaórán, vagy például egy nyújtás órán, hogy bizonyos mozdulatok nem mennek olyan könnyen, míg mások igen. Ezek a tünetek lelki, szellemi működéseinkkel analógak. Ez ugyanígy van a térrendezés terén is. Ha például valaki a női energiában van elakadásban, akkor a korrigálás folyamán, az otthona északi részével biztos, hogy nehezebben fog haladni. (Északhoz tartozik a női energia.) Tehát valami miatt nehezen találja meg az odaillő színű szőnyeget az adott részre, vagy az igazán jó képet, stb. És miközben keresi, kutatja a megfelelő berendezési tárgyat, vagy kiegészítőt a lakásába, úgy párhuzamosan már áll is bele az univerzális  törvények harmóniájába, tehát már dolgozik is magán. Vagyis a tudatos lakberendezés, térrendezés is egy terápiás folyamat, amely sokszor bizony jól megdolgoztatja az embert… :)

Nem győzőm hangsúlyozni, hogy a térrendezés önmagában nem oldja meg a problémáidat, a feladataidat. (Mint ahogy egy terápia sem.) De elindít benned egy olyan folyamatot, egy olyan hullámot, amelyet meglovagolva olyan lehetőségeket vonzol be, amelyek továbblendítenek az utadon, s mindezt egy könnyített formában. A térrendezés segítségével a feladatodat sokkal kevesebb szenvedés útján tudod tanulni.

Sokféle térrendezési irányzat létezik ma már a világban, melyek által tudatosabbá tehetjük a terünket, s ezáltal az életünket, ám engem a Vaszati nyűgözött le a legjobban. Szeretem, ahogy találkozik benne a matematika, a térrendezés, és az önismeret témája. S nem mellesleg 5000 éves. :)
Vaszati szaktanácsadóként elképesztően élvezem felfedezni az ember működése, és az otthona közötti analógiát, és olyan szép látni, ahogy a térrendezésen keresztül is el tud indulni az ember önmaga felé. Szép, hogy minden értünk van, még a terünk is! <3

Ha bővebben érdekel ez a téma, akkor az alábbi linken még tovább tájékozódhatsz: http://www.imani.hu/p/imani-terrendezes-es-lakaskultura.html

Szeretettel,
Zalamek Anikó, ImAni












Közel Hozzád

Írtam egy mesét a párkapcsolatról (http://www.imani.hu/2017/11/mese-parkapcsolatrol.html), amely nagyon sok embert megszólított. Ez a mese arról szól, hogy az egyén a saját fejlődésén keresztül hogyan kerülhet közelebb egy jó párkapcsolat megteremtéséhez, megéléséhez, milyen fázisokon megy keresztül ilyenkor az ember.

Figyelj! Annyi, de annyi rossz van a világban. Akarod, hogy jobb legyen? Tudod, hogy hogyan lesz jobb? Ha TE ’jobbá’ válsz! Nem a társad, nem a főnök, nem a szomszéd, hanem TE! Tudod hogyan lesz jó párkapcsolatod, vagy egyáltalán hogyan lesz párkapcsolatod? Ha TE teszel önmagadért, ha TE boldogabbá, szabadabbá válsz! Szabadabbá a mintáidtól, a blokkjaidtól, azoktól az elképzelésektől, hogy a másiknak miben kéne másmilyennek lennie. Hagyd békén a másikat! Kezdj el tenni magadért még ma!

Tudom elcsépelt, de nincs más út, csak az, ami Rajtad keresztül vezet! Ne kint keresgélj, hanem magadban! Mindegy melyik életterületeddel van gond, ne várd meg, míg az a bizonyos szög nagyon szúrni kezd. Rengeteg szenvedéstől megkímélheted magad! Indulj el! Most!

Ez a program a párkapcsolat témáját célozza meg. Hogy mit fogunk csinálni? Először is el fogom Neked mondani a legegyszerűbb technikát arra, hogy hogyan használd fel a jelenlegi (esetlegesen negatív) élethelyzetedet, érzéseidet úgy, hogy közben nem veszítesz energiát. Sőt! Minden gyakorlat, meditáció, ThetaHealing gyakorlat, előadás arról fog szólni, hogy önmagadat, a jelenedet a legteljesebb módon megtapasztalhasd. Gyógyulni fog a benned élő nő, és férfi is. Fel fogsz szabadulni! S ha laza vagy, és természetes, és még netalántán boldog is, minden megy, mint a karikacsapás! :) Még a párkapcsolat is! :)

Maximális létszám 20 fő. A nap végén az egyik résztvevő egy egyéni ThetaHealing kezelést kap ajándékba, melynek értéke 15 000 Ft, és amely természetesen egy későbbi időpontban valósul majd meg.

Szeretettel várlak!

Magamról: Segítő hivatáson keresztül (Theta Healing, Kineziológia) adom tovább tapasztalataimat, 2011 óta tartok csoportos foglalkozásokat is.

Időpont: 2017. december 3. vasárnap, 10-17 óráig

Helyszín: MagNet Közösségi Ház (1062 Budapest, Andrássy út 98.) – Boróka terem

Hozzájárulási díj: 15 000 Ft/fő (Párok esetén: 26 000 Ft/pár) A bevétel 5%-a az Emil Molt Alapítványt (1048 Budapest, Lakkozó u. 1-5.) támogatja, mert adni így is jó! :) Ez az Alapítvány a Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium fenntartója. Számomra nagyon megható látni, hogy milyen elképesztő tudással, és odaadással tesznek azért, hogy a következő generáció már minden szempontból egy jobb világot tudjon teremteni.

Érdeklődni és jelentkezni: aniko.zalamek@gmail.com, 06-20-466-1852

Jelentkezni 10.000 Ft előleg befizetésével lehet. Számlaszám: 16200106-11611381, Magnet Bank, Zalamek Anikó. Közlemény rovatba írd be: Közel Hozzád

Hozz magaddal: kényelmes ruhát, könnyű ételt, 1 db mécsest, papírt, tollat, kendőt a szemedre.

Szeretettel várlak! :)
Zalamek Anikó – ImAni


Első fázis: Nem érzem magam szépnek, fontosnak, értékesnek, elég jónak, de Te láss engem szépnek, fontosnak, értékesnek, elég jónak. Bizonygasd ezt nekem minden nap, de úgysem fogom elhinni. Bár magam sem tudom, hogy igazán mi tesz boldoggá, de Te mindenképp tegyél boldoggá. Találd ki, hogy hogyan.
Második fázis#1: Nem érzem magam szépnek, fontosnak, értékesnek, elég jónak, de Te láss engem szépnek, fontosnak, értékesnek, elég jónak. Bizonygasd ezt nekem minden nap, de úgysem fogom elhinni. Ha nem teszed, akkor egész egyszerűen, és szó nélkül elhagylak. Elmenekülök.
Második fázis#2: Nem érzem magam szépnek, fontosnak, értékesnek, elég jónak, de Te láss engem szépnek, fontosnak, értékesnek, elég jónak. Bizonygasd ezt nekem minden nap, de úgysem fogom elhinni. Mindegy hogy megteszed vagy sem, én akkor is szenvedni fogok, én leszek a te "szeretetetlenséged" áldozata. Ezt csinálom jó sokáig, mígnem a sok szenvedéstől elfárasztalak téged is, magamat is, elhagylak, vagy elhagysz.
Második fázis#3: Nem érzem magam szépnek, fontosnak, értékesnek, elég jónak, de Te láss engem szépnek, fontosnak, értékesnek, elég jónak. Bizonygasd ezt nekem minden nap, de úgysem fogom elhinni. Ha nem teszed, akkor hisztikkel, manipulációval, kontrollal, harccal kikényszerítem tőled, hogy folyton figyelj rám. Ezt csinálom jó sokáig, mígnem a sok szenvedéstől elfárasztalak téged is, magamat is, elhagylak, vagy elhagysz.
Harmadik fázis: Elfáradtam. Rádöbbenek, hogy mindig olyan párom van, akivel nem "passzolok", aki nem szeret engem elég jól. A történelem folyton ismétli önmagát... Rájövök, hogy a történeteimben én vagyok az egyetlen állandó...
Negyedik fázis: Elkezdek magamra jobban figyelni. Fájdalmaimon, figyelmemen keresztül rájövök, hogy mi, mikor és hogyan törött el bennem, milyen minták szerint élek, s viszonyulok magamhoz, és a világhoz. Elkezdem felülírni ezeket a mintákat. Már nem veszekszem veled annyit, értem, érzem, hogy miért pont te vagy mellettem. Még a nehéz helyzetekben is megélem, hogy rend van. Hisz a létezéseddel kristálytisztán mutatod, hogy hogyan vagyok én...
Ötödik fázis: Az önmagamra való figyelés közben elkezdem elfogadni, megszeretni önmagam. Még a mintáimat is. A "hibáimat" is...
Hatodik fázis: Szépnek, fontosnak, értékesnek, elég jónak érzem magam. Már tudom mit jelent a boldogság nekem. Meg tudom magamnak adni, nem várom el Tőled, hogy Te add meg nekem. S mégis megadod... Pont úgy, ahogy az nekem a legjobb... Szeretve vagyok... Szeretlek...

ImAni

Te vajon melyik fázisban vagy most? Ha szeretnél tenni önmagadért, és/vagy a párkapcsolatodért, vagy azért, hogy jobb legyen, vagy azért, hogy legyen, akkor szeretettel ajánlom a Közel Hozzád - Párkapcsolati tréninget, mely december 3.-án, a MagNet Közösségi Házban kerül megrendezésre, s melyről az alábbi linken tudhatsz meg többet:
http://www.imani.hu/2017/11/kozel-hozzad.html

Szeretettel várlak! :)





Mese a spiritualitásról
Első fázis: Nem vagyok boldog. Segítségre van szükségem. Gyorsan elmegyek egy tanfolyamra, terápiára, elolvasok egy könyvet, hogy boldogabb legyek. Várom, hogy minden 'rossz' egyből megváltozzon az életemben.
Második fázis: Nem vagyok boldog. Segítségre van szükségem. Gyorsan elmegyek egy újabb tanfolyamra, terápiára, elolvasok még pár könyvet, hogy boldogabb legyek. Várom, hogy minden 'rossz' egyből megváltozzon az életemben.
Harmadik fázis: Nem vagyok boldog. De már tudom, hogy miért. Legalábbis azt hiszem, hogy tudom...
Negyedik fázis: Nem vagyok boldog. De cserébe viszont már nagyon okos. Magammal, s persze másokkal kapcsolatban is. Okosnak és magabiztosnak látszom. Ja, és nagyon tudatosnak. Kezdem magam többnek érezni az 'átlagembernél'.
Ötödik fázis: Nem vagyok boldog. Folyton a helyzetek miértjeire koncentrálok, keresem mindennek az okát, s folyamatosan jobb, több, okosabb, tudatosabb, boldogabb akarok lenni. Más, mint ami vagyok. Elmegyek egy ezredik tanfolyamra, terápiára is.
Hatodik fázis: Elfáradtam. Hallani sem akarok a spiritualitásról. Minden guru, tanító, mester, terapeuta, könyv elmehet az anyjába. Az élet szar, én meg egy nagy lúzer vagyok.
Hetedik fázis: Na jó, mégis folytatom. Mert még mindig nem vagyok boldog. Kevesebb tanfolyam, kevesebb terápia, de megyek tovább. Már többször megjelenik bennem a béke, a nyugalom, az elégedettség. Jön a semmiből. Van remény.
Nyolcadik fázis: Arra ébredek, hogy semmi sem az, aminek hittem. Semmi sem úgy működik, ahogy gondoltam. Minden értelmetlen. Minden üres. Minden, aminek gondoltam magam, nincs. Iszonyú fájdalom. Semmi sem érdekel. Megbolondulok. Meghalok.
Kilencedik fázis: Újjászületek. Minden új. Mindennek engedem, hogy legyen. Miért is állnék ellent annak, ami van?! Hisz már van. Minden lehet az, ami, hisz már az. Mindenki lehet az, aki, hisz már az. Még én is. Lehetek mindenféle. Megnyugtató, hogy lehetek az, aki vagyok. Sőt, mindenki lehet mindenféle. Elvárások helyett átengedek. Megengedek. Szűnnek az akarások. Fogynak a kérdések. Minden egyszerűbb lesz, könnyedebb. Mindenhol Hála. Boldogság. Van(ság).
ImAni





Egy szóval: nagyon! :) Sokat halljuk, hogy rend a lelke mindennek. Jómagam mindig is szerettem rendezkedni, szelektálni, kihozni valami jobbat, szebbet abból, ami körülvesz engem. Úgy gondoltam, hogy ebben elég profi is vagyok, mígnem jött a „konmari”. :)

Marie Kondo könyvei (Tiszta öröm, Rend a lelke mindennek) annyira beszippantottak, hogy ennek hatására még magasabb fordulatszámra kapcsoltam rendrakás ügyében. Marie Kondo azt javasolja, hogy olyan dolgokkal vedd körül magad, ami örömöt okoz, és használod is. Amire nincs szükséged, azt ne tartogasd, ne tárold. Az nemcsak a terednek, hanem neked is teher. Ami pedig megmaradt, azt egy különleges hajtogatási, rendezési módszerrel, állítva tedd vissza. Így kevesebb helyet foglal, s ami a legfontosabb, hogy teljesen átláthatóvá válik mindened.

Nekikezdtem. Először szelektáltam. Összes ruha ki a szekrényből, egy kupacba a földre, a sosem végzek érzésével. A szelektálásban egyébként az a jó, hogy miközben helyet csinálsz az újnak, közben valahogy lelkileg is megkönnyebbülsz.
A megmaradtak az új rendszer szerint mentek vissza a polcokra, a szekrénybe, s láss csodát, azóta sem alakult ki káosz sehol sem. Olyan ruhakombinációkat kezdtem ezután hordani, amit még soha, pedig az összes ruhám ezelőtt is ott csücsült a szekrényemben. Képzeld el azt az örömöt, hogy ott állsz a szekrény előtt, s minden ruhádat látod! :)) Bár ezt lehet csak egy nő tudja igazán átérezni. :)

Folytattam. A fenti metódust megcsináltam a hivatalos papírokkal, a fürdőszoba, a konyha felszereléseivel, a könyvekkel, mindennel. Erőt próbáló volt, de 1 hónap alatt végeztem. Miközben csináltam az új rendet, azt vettem  észre, hogy ez a hozzáállás kezd beszivárogni életem minden más területére is. Egyre élesebben és gyorsabban kezdtem meglátni, hogy mi az, ami jó nekem, és mi nem, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy minden, s mindenki a helyén legyen. Akkortájt több embertől elbúcsúztam, s a még eddig feloldatlannak érzett dolgaimat, kapcsolataimat is elkezdtem rendbe tenni, halogatás nélkül. Kimondtam, megtettem dolgokat, amelyek lehet korábban fel sem tűntek, hogy meg kellene tennem. Határozottabb lettem. Pedig csak a ruháimat pakoltam egyik helyről a másikra. :) És azáltal, hogy könnyű, átlátható rendszert teremtettem a teremben, én magam is könnyebben, egyszerűbben kezdtem megoldani a helyzeteket az életemben. Minden egyszerűbb lett. Átláthatóbb. Cselekvőbb lettem.

Marie Kondo írja a könyvében, hogy a rendetlen emberek igazából azért rendetlenek, mert tudattalanul is kerülik az önmagukkal való szembenézést. Hisz a rendetlenség, a maga sok ingerével mindig kifelé vonja a figyelmüket, így nem kell magukkal foglalkozni. Nagyon igaznak érzem ezt a megállapítást. Figyeld csak meg magadat, ha belépsz egy rendezett térbe, hogy az milyen neked, s milyen amikor a kupleráj közepén létezel. Hatalmas különbség van. Még nekem is, aki mindig is szerette a rendet, még nekem is nagy váltás volt ez a szintű rendezettség, amit a "konmarizás" hozott.

És ezt a folyamatot még megspékelte az, hogy elkezdtem megismerni, megtanulni az indiai térrendezés, a Vaszati alapelveit, ami rengeteg plusszt adott ahhoz, hogy a létrejövő rendet hogy rakjam egy még nagyobb szépségbe, hogy hogyan tároljam úgy a dolgaimat, hogy azok az univerzális energiákkal leginkább harmóniában legyenek. Hisz, ahogy berendezzük a teret magunk körül, amilyen lakást, színeket, tárgyakat választunk, az is éppúgy mesél rólunk, a tudattalanunkban megbúvó hiedelmeinkről, mint például a kapcsolati választásaink. Minden a mi kivetülésünk. Ami bent, az kint, és fordítva. Oda-vissza hatnak. De erről majd legközelebb, ez megér egy külön misét! :)

Szóval ne feledd: bármihez is nyúlsz, bármit is csinálsz, mindig ott van a lehetőség arra, hogy jobban megismerd önmagad, ha közben figyelsz kicsit. Minden formál Téged. Még a rendrakás, a „konmarizás” is. Ne (csak) elméleteket tanulj, ne a fejedben élj, hanem éld az életet cselekedve. Figyeld meg, hogy mi lelkesít, mi vonz, hogy mi az, ami valóban jó neked, és menj, csináld!

És tudd, hogy bárhonnan is indulsz, mindig ugyanoda jutsz: a szeretethez. Hisz a Rend (is) Szer, a Szer pedig Etet (szeretet), tehát a Rend egy olyan Szer, ami Etet téged... Vagyis a Rend Szeretet.

Szeretnünk kell nagyon! Akkor is ha nehéz, sőt, akkor még jobban! :)

Zalamek Anikó




Tegnap egy budapesti waldorf gimnázium szólóestjén vehettem részt, ahol az iskola 11. osztályosai egyenként megmutatták, hogy hogyan képesek túllépni a saját határaikat… Ami egyszerre volt felemelő, szeretettel teli, életörömtől dagadó, bátor, maga a csoda.

A kamaszok életében a 17. év egy fordulópont. Önmagukon kívül, elkezdenek másokkal is foglalkozni, megjelenik az empátia, együttérzés, az elfogadás képessége. Keresik a saját útjukat, a lehetőségeiket. Próbatételekről, új környezetekben való helytállásról is szól ez az időszak. Ezen folyamatok megtámogatására rendezik meg minden évben, pont ebben az életkorban a szólóestet, melynek keretében, nagy közönség előtt, élő zenekarral mutatja be mindenki ének- és előadói felkészültségét. Így aztán tényleg próbára tehetik önmagukat, egymást, kipróbálhatják, hogy ebben az új közegben hogyan tudják felvállalni önmagukat, hogyan tudnak együtt működni, egymásra figyelni, egymást támogatni. 

És bár a waldorf iskolákban célzottan művészeti nevelés folyik (hogy a rejtett képességek meg tudjanak nyilvánulni, hogy az önkifejezés képessége minél sokszínűbben ki tudjon bontakozni), de gondolhatod, hogy egy osztályból elég kevesen vannak, akiknek igazán jó hangjuk van, s valóban tudnak énekelni. S ennek ellenére (hosszú felkészülés után) kiállnak egyesével, s vállalják azt, amit tudnak. Mennyi, de mennyi félelmet kell ehhez legyőzni... Odaállni egy szál mikrofonnal több száz ember elé. 

Figyeltem őket, és az osztálytársakat is. Elképesztő volt látni, érezni, hogy még ha fél is, de csinálja, legyőzi a dalt, legyőzi magát, s bárhogy is indul, de végül eljut oda, hogy élvezi az előadását, a közönséget, önmagát, a létezését. Még akkor is, ha fals, ha hamis, ha „nem elég jó”. És közben az osztálytársak a színpad előtt közvetlenül, egy emberként tapsolnak, rázzák a fejüket, vagy épp táncra perdülnek. Szinte meg lehetett fogni, ahogy együtt lélegeztek az épp színpadon lévő előadóval. Volt ott egység, jelenlét, figyelem, szeretet. 

Az este egyik csúcspontja számomra az volt, mikor kiállt egy visszafogott, szerény megjelenésű lány a színpadra, és elénekelte Bryan Adams: Evrything I do, I do it for you dalát, tökéletes tisztasággal. A levegő is megállt, olyan szépen énekelt. Mellettem egy apuka ült, aki elkezdte videózni már az elejétől kezdve őt. (Ekkor derült ki számomra is, hogy ő az apukája a lánynak.) És ahogy egyre jobban ment bele ez a lány a dalba, egyszercsak elkezdtek potyogni az apuka könnyei. Még a telefon is remegett a kezében. Éreztem, hogy mennyire szereti a lányát, hogy milyen büszke rá. S gondolj bele: a nézőtéren hány ilyen szülő ült, aki épp a gyerekét ezzel az elsöprő nagy energiával hallgatta végig. El tudod képzelni, hogy milyen boldogság, és szeretet volt ott abban a 3 órában, abban az iskolában? Leírhatatlan! Pedig nem is meditáltunk! :D Írom ezt azért is, mert sokszor hisszük azt, hogy a sok tanfolyam, az egyre több tudás vihet minket közelebb ezekhez az állapotokhoz, és közben pedig elfelejtünk élni! Vagy sokszor gondoljuk úgy, hogy még „nem vagyok elég jó”, „még tanulnom kell”. Nem! Ha mered vállalni azt, aki vagy, azt, amit tudsz, minden gyengeségeddel együtt, akkor abból mindig csoda születik! És ehhez nem kell folytonosan terápiára járni, meditálni, tanfolyamokat végezni! Elég egy szólóest is hozzá! <3

Az este folyamán többször is eszembe jutott az az élményem, amikor elvégeztem még sok évvel ezelőtt a jobb agyféltekés rajztanfolyamot. Pálcikaember szintjéről 3 nap alatt eljutottam odáig, hogy portét rajzoltam, úgy, mint az utcai rajzolók. Persze az értő szem biztos kiszúrná a hiányosságokat, de ennek ellenére megtapasztalni azt, hogy erre is képes vagyok, vagyis nincs lehetetlen, az egészen fantasztikus érzés volt! És itt pont ezen mentek keresztül ezek a fiatalok is. Hatalmas félelemleszámolás, hatalmas önmeghaladás, hatalmas bátorság! S mindezt egy szeretettel, elfogadással teli térben tehették meg. Milyen szerencsések, hogy ilyen fiatalon, ily módon gyakorolhatják, megtanulhatják azt, hogy milyen nagy erő szabadul fel akkor, amikor a félelmeket legyőzzük. Hogy igenis megéri szembe menni a félelmekkel, mert gazdagabbá válunk ezáltal. Még akkor is, ha közben fáj, vagy kellemetlen. Sorsdöntő tapasztalások ezek, mert később mikor ezek a fiatalok kilépnek a világba, olyan erővel vannak felvértezve, ami nem tűri meg a kompromisszumokat. Hisz a kompromisszumok legtöbbször a félelmek hatására születnek. 

De mindezt Te is megtanulhatod, akár felnőttként is. Sosincs késő. Itt, az életedben, a hétköznapokban. Minden tanfolyam, képzés nélkül is. Sőt, még éneklés nélkül is! :) Egyszerűen úgy, hogy kipróbálsz olyan dolgokat, amelyek számodra idegenek, vagy amelyek félelemmel töltenek el. S itt nem főként ejtőernyőzésre és társaira gondolok (bár ez is lehet egy lehetőség a fentiek megélésére), hanem például őszintén elmondod azt, amit érzel, amit gondolsz. Megcselekszel adott dolgokat, még akkor is, ha ezáltal veszteségek érhetnek. Nem mész bele emberi játszmákba csakhogy szeressenek, és elfogadjanak téged. Nem maradsz benne olyan élethelyzetekben, amelyek rosszak neked, pusztán azért, mert nem látod a jövőt, hogy mi lesz később, vagy mert félsz attól, hogy egyedül maradsz. Szokták mondani, hogy aki mer, az nyer, és ez így van. Még akkor is, ha elfáradsz közben, akkor is érdemes tovább menni ezen az úton, mert a sok leszámolt félelem által, minden alkalommal szabadabbá válsz! S minél szabadabb vagy, annál több mindent megélhetsz, megvalósíthatsz az életedben, s annál boldogabbá válhatsz! Indulj! :)


Ui.: Köszönöm a csodálatos élményt a Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium 11. osztályos tanulóinak! Hála! Íme egy kis ízelítő a záró előadásból, ahol mindannyian egyszerre léptek fel:











Bármit is hiszel, úgy lesz…

Egyre több emberrel találkozom, aki valami olyat visz véghez az életében, ami sokszor a lehetetlennel határos. Régen, amikor még csak könyvekben lehetett ilyen történeteket olvasni, már akkor is ámultam, de most, hogy mindez a szemem láttára zajlik, nagyon megindít. Megindít és motivál, minden szinten. Sarkall arra, hogy folyamatosan felülvizsgáljam azt, hogy mit hiszek, mit gondolok az életről, magamról, a párkapcsolatról, a nőiségről-férfiasságról, a változásról, a pénzről, a munkáról, a szülőségről, a barátságról, egészségről, betegségről, mindenről.

Mert amiben hiszünk, azt teremtjük, azt tapasztaljuk. Ha például azt hiszed, hogy az életben csak egy nagy Ő létezik, akkor nem fogsz többel találkozni. Ha azt hiszed, hogy van több is, akkor össze fogsz tudni kapcsolódni több társsal is mély szerelemben, szeretetben. Ha azt hiszed, hogy a gazdagok tisztességtelenek, a pénz piszkos, vagy a gazdag embert csak a pénzéért lehet szeretni, akkor nem leszel sosem gazdag. Ha viszont hiszed, hogy a pénz, a bőség is egy tiszta energia, ami minden küszködés nélkül a te rendelkezésedre is áll, hogy jogod van hozzá neked is, hogy lehet TÉGED is szeretni, s nemcsak a pénzedet, akkor meg fogod teremteni. Ha azt hiszed, hogy bármi miatt bűnös vagy, akkor öntudatlanul is létrehozod azokat a helyzeteket, amelyekben bűnhődhetsz. Vagyis szabotálsz mindent, ami által megélhetnéd a boldogságot. A megvalósulások szerteágazóak. Lehet, hogy lesz pénzed, de párod nem. Vagy fordítva. Vagy egyik sem. Vagy mindkettő, s mégis boldogtalannak érzed magad. Vagy mindenért meg kell keményen küzdened, dolgoznod, szenvedned. Sokakban élnek ezek a hitrendszerek. Hogy könnyen semmit sem lehet elérni, a „rossz ízű gyógyszer” csak az igazán hatékony…

Sok hitrendszernek nem is vagy a tudatában, s emiatt ezek úgy vezetnek téged, mint a robotot a programjai. Itt az ideje, hogy megvizsgáld, hogy Te miben hiszel! Kezdj el foglalkozni magaddal! Mit hiszel magadról? Mennyire hiszed azt, hogy csodálatos, egyedi, és megismételhetetlen vagy? Milyen nőnek/férfinak hiszed magad? Hiszed-e, hogy értékes és fontos vagy? Hiszed-e, hogy létezik olyan Társ számodra, akinek Te pont úgy vagy jó, ahogy vagy? Hiszed-e, hogy lehet Téged is szeretni? Hiszed-e azt, hogy könnyen is el tudsz érni bármit? Hiszed-e, hogy minden helyzetben kaphatsz támogatást, s nem vagy egyedül? Hiszed-e, hogy meg tudod gyógyítani a testedet? Mit hiszel a pénzről? Hiszed-e, hogy jogod van a bőséghez, a gazdagsághoz? Hiszed-e, hogy a boldogság neked is jár? Hiszed-e, hogy nincs lehetetlen? Bármit is hiszel, úgy lesz… :)



Üzemeltető: Blogger.