Egy szóval: nagyon! :) Sokat halljuk, hogy rend a lelke mindennek. Jómagam mindig is szerettem rendezkedni, szelektálni, kihozni valami jobbat, szebbet abból, ami körülvesz engem. Úgy gondoltam, hogy ebben elég profi is vagyok, mígnem jött a „konmari”. :)

Marie Kondo könyvei (Tiszta öröm, Rend a lelke mindennek) annyira beszippantottak, hogy ennek hatására még magasabb fordulatszámra kapcsoltam rendrakás ügyében. Marie Kondo azt javasolja, hogy olyan dolgokkal vedd körül magad, ami örömöt okoz, és használod is. Amire nincs szükséged, azt ne tartogasd, ne tárold. Az nemcsak a terednek, hanem neked is teher. Ami pedig megmaradt, azt egy különleges hajtogatási, rendezési módszerrel, állítva tedd vissza. Így kevesebb helyet foglal, s ami a legfontosabb, hogy teljesen átláthatóvá válik mindened.

Nekikezdtem. Először szelektáltam. Összes ruha ki a szekrényből, egy kupacba a földre, a sosem végzek érzésével. A szelektálásban egyébként az a jó, hogy miközben helyet csinálsz az újnak, közben valahogy lelkileg is megkönnyebbülsz.
A megmaradtak az új rendszer szerint mentek vissza a polcokra, a szekrénybe, s láss csodát, azóta sem alakult ki káosz sehol sem. Olyan ruhakombinációkat kezdtem ezután hordani, amit még soha, pedig az összes ruhám ezelőtt is ott csücsült a szekrényemben. Képzeld el azt az örömöt, hogy ott állsz a szekrény előtt, s minden ruhádat látod! :)) Bár ezt lehet csak egy nő tudja igazán átérezni. :)

Folytattam. A fenti metódust megcsináltam a hivatalos papírokkal, a fürdőszoba, a konyha felszereléseivel, a könyvekkel, mindennel. Erőt próbáló volt, de 1 hónap alatt végeztem. Miközben csináltam az új rendet, azt vettem  észre, hogy ez a hozzáállás kezd beszivárogni életem minden más területére is. Egyre élesebben és gyorsabban kezdtem meglátni, hogy mi az, ami jó nekem, és mi nem, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy minden, s mindenki a helyén legyen. Akkortájt több embertől elbúcsúztam, s a még eddig feloldatlannak érzett dolgaimat, kapcsolataimat is elkezdtem rendbe tenni, halogatás nélkül. Kimondtam, megtettem dolgokat, amelyek lehet korábban fel sem tűntek, hogy meg kellene tennem. Határozottabb lettem. Pedig csak a ruháimat pakoltam egyik helyről a másikra. :) És azáltal, hogy könnyű, átlátható rendszert teremtettem a teremben, én magam is könnyebben, egyszerűbben kezdtem megoldani a helyzeteket az életemben. Minden egyszerűbb lett. Átláthatóbb. Cselekvőbb lettem.

Marie Kondo írja a könyvében, hogy a rendetlen emberek igazából azért rendetlenek, mert tudattalanul is kerülik az önmagukkal való szembenézést. Hisz a rendetlenség, a maga sok ingerével mindig kifelé vonja a figyelmüket, így nem kell magukkal foglalkozni. Nagyon igaznak érzem ezt a megállapítást. Figyeld csak meg magadat, ha belépsz egy rendezett térbe, hogy az milyen neked, s milyen amikor a kupleráj közepén létezel. Hatalmas különbség van. Még nekem is, aki mindig is szerette a rendet, még nekem is nagy váltás volt ez a szintű rendezettség, amit a "konmarizás" hozott.

És ezt a folyamatot még megspékelte az, hogy elkezdtem megismerni, megtanulni az indiai térrendezés, a Vaszati alapelveit, ami rengeteg plusszt adott ahhoz, hogy a létrejövő rendet hogy rakjam egy még nagyobb szépségbe, hogy hogyan tároljam úgy a dolgaimat, hogy azok az univerzális energiákkal leginkább harmóniában legyenek. Hisz, ahogy berendezzük a teret magunk körül, amilyen lakást, színeket, tárgyakat választunk, az is éppúgy mesél rólunk, a tudattalanunkban megbúvó hiedelmeinkről, mint például a kapcsolati választásaink. Minden a mi kivetülésünk. Ami bent, az kint, és fordítva. Oda-vissza hatnak. De erről majd legközelebb, ez megér egy külön misét! :)

Szóval ne feledd: bármihez is nyúlsz, bármit is csinálsz, mindig ott van a lehetőség arra, hogy jobban megismerd önmagad, ha közben figyelsz kicsit. Minden formál Téged. Még a rendrakás, a „konmarizás” is. Ne (csak) elméleteket tanulj, ne a fejedben élj, hanem éld az életet cselekedve. Figyeld meg, hogy mi lelkesít, mi vonz, hogy mi az, ami valóban jó neked, és menj, csináld!

És tudd, hogy bárhonnan is indulsz, mindig ugyanoda jutsz: a szeretethez. Hisz a Rend (is) Szer, a Szer pedig Etet (szeretet), tehát a Rend egy olyan Szer, ami Etet téged... Vagyis a Rend Szeretet.

Szeretnünk kell nagyon! Akkor is ha nehéz, sőt, akkor még jobban! :)

Zalamek Anikó




Lehetek én is…

„Egyetlen valódi luxus adatik meg az életünkben, a boldog emberi kapcsolatok.” Antoine de Saint-Exupéry

Az élet egy nagy Társas Játék! Rajtad áll, hogyan játszod! Csak Te tudhatod, hogy mi a jó neked, és Te döntesz! Mert lehetsz te is egészséges, szeretetteljes, erős, harmonikus párkapcsolatban élő, hivatásában kiteljesedő, bátor, önbizalommal teli, nőies, férfias, szabad, nyugodt, elégedett. Lehetsz te is boldog!

Olyan egyedi, különleges lehetőséget kínálunk ehhez, ahol saját élményen keresztül, egyszerű, könnyen elsajátítható, élvezetes, fizikai és mentális gyakorlatok által megtanulhatod, hogy hogyan kapcsolódj harmonikusan önmagadhoz, a párodhoz, másokhoz. 

A mai ember általános problémája a mindig visszatérő hát-és derékfájdalom, valamint a stressz. Hiába az egyre fejlődő orvostudomány, mégis több a beteg ember… Ezért a kurzus alapkövei a gerinctréning, és az előadások, melyeken keresztül képessé válsz meglátni nagyobb összefüggéseket önmagadban, és az életedben. Felteheted személyes kérdéseidet is.

Trénerek: 
Lajta Ági: „Gerinctréner, mozgásterapeuta, gyógyító munkámmal segítem az embereket.” 
www.la-studio.hu
Zalamek Anikó: „Segítő hivatáson (ThetaHealing, kineziológia) keresztül adom tovább tapasztalataimat, 2011 óta tartok csoportos foglalkozásokat is.” 
www.imani.hu

A tréning 2 napos (2, nem egymást követő hétvégi nap).

Az első időpont: 2017. március 12., vasárnap, 10-17 óráig

Helyszín: Budapest, 14. kerület, Mályva Tér 6., 1-es kapucsengő. 

Díja: 20.000 Ft/fő/nap

Érdeklődni, és jelentkezni az alábbi telefonszámokon: 06 70 385 2121, 
06 20 466 1852

Jelentkezni a részvételi díj befizetésével lehet, a következő számlaszámon: 
11600006-00000000-46485935, ERSTE Bank. Közlemény rovatba írd be: Lehetek én is…

Szeretettel várunk!

Lajtai Ági és Zalamek Anikó 







Tegnap egy budapesti waldorf gimnázium szólóestjén vehettem részt, ahol az iskola 11. osztályosai egyenként megmutatták, hogy hogyan képesek túllépni a saját határaikat… Ami egyszerre volt felemelő, szeretettel teli, életörömtől dagadó, bátor, maga a csoda.

A kamaszok életében a 17. év egy fordulópont. Önmagukon kívül, elkezdenek másokkal is foglalkozni, megjelenik az empátia, együttérzés, az elfogadás képessége. Keresik a saját útjukat, a lehetőségeiket. Próbatételekről, új környezetekben való helytállásról is szól ez az időszak. Ezen folyamatok megtámogatására rendezik meg minden évben, pont ebben az életkorban a szólóestet, melynek keretében, nagy közönség előtt, élő zenekarral mutatja be mindenki ének- és előadói felkészültségét. Így aztán tényleg próbára tehetik önmagukat, egymást, kipróbálhatják, hogy ebben az új közegben hogyan tudják felvállalni önmagukat, hogyan tudnak együtt működni, egymásra figyelni, egymást támogatni. 

És bár a waldorf iskolákban célzottan művészeti nevelés folyik (hogy a rejtett képességek meg tudjanak nyilvánulni, hogy az önkifejezés képessége minél sokszínűbben ki tudjon bontakozni), de gondolhatod, hogy egy osztályból elég kevesen vannak, akiknek igazán jó hangjuk van, s valóban tudnak énekelni. S ennek ellenére (hosszú felkészülés után) kiállnak egyesével, s vállalják azt, amit tudnak. Mennyi, de mennyi félelmet kell ehhez legyőzni... Odaállni egy szál mikrofonnal több száz ember elé. 

Figyeltem őket, és az osztálytársakat is. Elképesztő volt látni, érezni, hogy még ha fél is, de csinálja, legyőzi a dalt, legyőzi magát, s bárhogy is indul, de végül eljut oda, hogy élvezi az előadását, a közönséget, önmagát, a létezését. Még akkor is, ha fals, ha hamis, ha „nem elég jó”. És közben az osztálytársak a színpad előtt közvetlenül, egy emberként tapsolnak, rázzák a fejüket, vagy épp táncra perdülnek. Szinte meg lehetett fogni, ahogy együtt lélegeztek az épp színpadon lévő előadóval. Volt ott egység, jelenlét, figyelem, szeretet. 

Az este egyik csúcspontja számomra az volt, mikor kiállt egy visszafogott, szerény megjelenésű lány a színpadra, és elénekelte Bryan Adams: Evrything I do, I do it for you dalát, tökéletes tisztasággal. A levegő is megállt, olyan szépen énekelt. Mellettem egy apuka ült, aki elkezdte videózni már az elejétől kezdve őt. (Ekkor derült ki számomra is, hogy ő az apukája a lánynak.) És ahogy egyre jobban ment bele ez a lány a dalba, egyszercsak elkezdtek potyogni az apuka könnyei. Még a telefon is remegett a kezében. Éreztem, hogy mennyire szereti a lányát, hogy milyen büszke rá. S gondolj bele: a nézőtéren hány ilyen szülő ült, aki épp a gyerekét ezzel az elsöprő nagy energiával hallgatta végig. El tudod képzelni, hogy milyen boldogság, és szeretet volt ott abban a 3 órában, abban az iskolában? Leírhatatlan! Pedig nem is meditáltunk! :D Írom ezt azért is, mert sokszor hisszük azt, hogy a sok tanfolyam, az egyre több tudás vihet minket közelebb ezekhez az állapotokhoz, és közben pedig elfelejtünk élni! Vagy sokszor gondoljuk úgy, hogy még „nem vagyok elég jó”, „még tanulnom kell”. Nem! Ha mered vállalni azt, aki vagy, azt, amit tudsz, minden gyengeségeddel együtt, akkor abból mindig csoda születik! És ehhez nem kell folytonosan terápiára járni, meditálni, tanfolyamokat végezni! Elég egy szólóest is hozzá! <3

Az este folyamán többször is eszembe jutott az az élményem, amikor elvégeztem még sok évvel ezelőtt a jobb agyféltekés rajztanfolyamot. Pálcikaember szintjéről 3 nap alatt eljutottam odáig, hogy portét rajzoltam, úgy, mint az utcai rajzolók. Persze az értő szem biztos kiszúrná a hiányosságokat, de ennek ellenére megtapasztalni azt, hogy erre is képes vagyok, vagyis nincs lehetetlen, az egészen fantasztikus érzés volt! És itt pont ezen mentek keresztül ezek a fiatalok is. Hatalmas félelemleszámolás, hatalmas önmeghaladás, hatalmas bátorság! S mindezt egy szeretettel, elfogadással teli térben tehették meg. Milyen szerencsések, hogy ilyen fiatalon, ily módon gyakorolhatják, megtanulhatják azt, hogy milyen nagy erő szabadul fel akkor, amikor a félelmeket legyőzzük. Hogy igenis megéri szembe menni a félelmekkel, mert gazdagabbá válunk ezáltal. Még akkor is, ha közben fáj, vagy kellemetlen. Sorsdöntő tapasztalások ezek, mert később mikor ezek a fiatalok kilépnek a világba, olyan erővel vannak felvértezve, ami nem tűri meg a kompromisszumokat. Hisz a kompromisszumok legtöbbször a félelmek hatására születnek. 

De mindezt Te is megtanulhatod, akár felnőttként is. Sosincs késő. Itt, az életedben, a hétköznapokban. Minden tanfolyam, képzés nélkül is. Sőt, még éneklés nélkül is! :) Egyszerűen úgy, hogy kipróbálsz olyan dolgokat, amelyek számodra idegenek, vagy amelyek félelemmel töltenek el. S itt nem főként ejtőernyőzésre és társaira gondolok (bár ez is lehet egy lehetőség a fentiek megélésére), hanem például őszintén elmondod azt, amit érzel, amit gondolsz. Megcselekszel adott dolgokat, még akkor is, ha ezáltal veszteségek érhetnek. Nem mész bele emberi játszmákba csakhogy szeressenek, és elfogadjanak téged. Nem maradsz benne olyan élethelyzetekben, amelyek rosszak neked, pusztán azért, mert nem látod a jövőt, hogy mi lesz később, vagy mert félsz attól, hogy egyedül maradsz. Szokták mondani, hogy aki mer, az nyer, és ez így van. Még akkor is, ha elfáradsz közben, akkor is érdemes tovább menni ezen az úton, mert a sok leszámolt félelem által, minden alkalommal szabadabbá válsz! S minél szabadabb vagy, annál több mindent megélhetsz, megvalósíthatsz az életedben, s annál boldogabbá válhatsz! Indulj! :)


Ui.: Köszönöm a csodálatos élményt a Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium 11. osztályos tanulóinak! Hála! Íme egy kis ízelítő a záró előadásból, ahol mindannyian egyszerre léptek fel:



video







Bármit is hiszel, úgy lesz…

Egyre több emberrel találkozom, aki valami olyat visz véghez az életében, ami sokszor a lehetetlennel határos. Régen, amikor még csak könyvekben lehetett ilyen történeteket olvasni, már akkor is ámultam, de most, hogy mindez a szemem láttára zajlik, nagyon megindít. Megindít és motivál, minden szinten. Sarkall arra, hogy folyamatosan felülvizsgáljam azt, hogy mit hiszek, mit gondolok az életről, magamról, a párkapcsolatról, a nőiségről-férfiasságról, a változásról, a pénzről, a munkáról, a szülőségről, a barátságról, egészségről, betegségről, mindenről.

Mert amiben hiszünk, azt teremtjük, azt tapasztaljuk. Ha például azt hiszed, hogy az életben csak egy nagy Ő létezik, akkor nem fogsz többel találkozni. Ha azt hiszed, hogy van több is, akkor össze fogsz tudni kapcsolódni több társsal is mély szerelemben, szeretetben. Ha azt hiszed, hogy a gazdagok tisztességtelenek, a pénz piszkos, vagy a gazdag embert csak a pénzéért lehet szeretni, akkor nem leszel sosem gazdag. Ha viszont hiszed, hogy a pénz, a bőség is egy tiszta energia, ami minden küszködés nélkül a te rendelkezésedre is áll, hogy jogod van hozzá neked is, hogy lehet TÉGED is szeretni, s nemcsak a pénzedet, akkor meg fogod teremteni. Ha azt hiszed, hogy bármi miatt bűnös vagy, akkor öntudatlanul is létrehozod azokat a helyzeteket, amelyekben bűnhődhetsz. Vagyis szabotálsz mindent, ami által megélhetnéd a boldogságot. A megvalósulások szerteágazóak. Lehet, hogy lesz pénzed, de párod nem. Vagy fordítva. Vagy egyik sem. Vagy mindkettő, s mégis boldogtalannak érzed magad. Vagy mindenért meg kell keményen küzdened, dolgoznod, szenvedned. Sokakban élnek ezek a hitrendszerek. Hogy könnyen semmit sem lehet elérni, a „rossz ízű gyógyszer” csak az igazán hatékony…

Sok hitrendszernek nem is vagy a tudatában, s emiatt ezek úgy vezetnek téged, mint a robotot a programjai. Itt az ideje, hogy megvizsgáld, hogy Te miben hiszel! Kezdj el foglalkozni magaddal! Mit hiszel magadról? Mennyire hiszed azt, hogy csodálatos, egyedi, és megismételhetetlen vagy? Milyen nőnek/férfinak hiszed magad? Hiszed-e, hogy értékes és fontos vagy? Hiszed-e, hogy létezik olyan Társ számodra, akinek Te pont úgy vagy jó, ahogy vagy? Hiszed-e, hogy lehet Téged is szeretni? Hiszed-e azt, hogy könnyen is el tudsz érni bármit? Hiszed-e, hogy minden helyzetben kaphatsz támogatást, s nem vagy egyedül? Hiszed-e, hogy meg tudod gyógyítani a testedet? Mit hiszel a pénzről? Hiszed-e, hogy jogod van a bőséghez, a gazdagsághoz? Hiszed-e, hogy a boldogság neked is jár? Hiszed-e, hogy nincs lehetetlen? Bármit is hiszel, úgy lesz… :)





A Duna partjára, Leányfalura hívlak Téged, ahol gyönyörű ősfás környezetben lehetőséged nyílik arra, hogy elvonulj a zajoktól, hogy pihenj, hogy feltöltődj, hogy tisztulj, hogy megújuljanak érzéseid, gondolataid. A tábor alapja és célja a figyelem, a tudatosság, az elengedés, a megbocsátás, a szeretet, a bizalom, a szabadság, valamint annak elérése, hogy tudj örülni a Létezésednek, hogy megéld a Boldogságot. Oldjuk a testi, érzelmi, gondolati gátakat, elősegítve az elcsendesedést, a befelé figyelést, hogy jobban megismerhesd önmagad.

Az együtt töltött három nap alatt sokat leszünk a természetben, meditálunk, relaxálunk, wellnessezünk, köszöntjük a napfelkeltét, esténként pedig jókat beszélgethetünk a tábortűz mellett. :)

Alkalmazott technikák: ThetaHealing, dinamikus meditációk, vizualizációk, többféle mozgásfajta, szabadtánc, légzőgyakorlatok, tantrikus gyakorlatok, előadások, beszélgetések, és fogunk közösen teremteni is. Sőt, mivel egy mozgás csoporttal egy időben leszünk a táborban, így lehetőséged lesz részt venni gerinctréning, jóga, és trx foglalkozásokon, valamint aerobicon is. E csoport vezetője Lajtai Ági, gerinctréner, mozgásterapeuta, akinek szakértő kezei között felfrissülhetsz, s akitől életviteli tanácsokat is kaphatsz a mozgásoddal kapcsolatban.

Magamról: Segítő hivatáson keresztül adom tovább tapasztalataimat, immáron 9 éve. Fő irányom a ThetaHealing, és a kineziológia, valamint 2011 óta tartok csoportos meditációkat is.

A tábor ideje: 2016. április 29-30. május 1. (Pénteken 11 órakor kezdünk.)

A tábor helyszíne: 2016 Leányfalu, Móricz Zsigmond út 169., www.fortunaleanyfalu.hu

A tábor ára: 42.000 Ft, amely tartalmazza a szállást, a teljes ellátást minőségi ételekkel, és a programokat.

Jelentkezés: A csoport maximális létszáma 20 fő, melyet a jelentkezési sorrend határoz meg. Jelentkezni csak az aniko.zalamek@gmail.com címen, és a 06-20-466-1852-es telefonszámon lehet. Helyedet a csoportban 20.000 Ft előleg befizetésével tudod biztosítani, melyet április 25.-ig lehet befizetni.

Utazás: Egyénileg. Igény esetén autóban helyet biztosítunk.

Ha szeretnél tisztulni, könnyedebbé válni, ha jól akarod érezni magadat a bőrödben, megélni a Boldogságot, vagyis Önmagadat, akkor szeretettel várlak! :)

Zalamek Anikó
www.imani.hu



Good Evening Chakras!

Olyan kurzusra hívlak Téged, amelyen az ember energetikai működésének alaprendszerével, a csakrákkal foglalkozunk. A csakrákolyan csatornák, melyeken keresztül kapcsolódunk a testünket éltető kozmikus energiával. Így egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire tiszták! Fontos, hogy milyen információkat, érzéseket, hitrendszereket tárolnak, hisz meghatározzák mindennapi működésünket, megéléseinket, legyen szó párkapcsolatról, munkáról, szülő-gyermek viszonyról, önmegvalósításról, társas kapcsolódásainkról, egészségről, vagy bármiről.

A kurzus 8 alkalomból áll. Egy alkalommal egy csakrával, és annak tisztításával foglalkozunk, így végighaladunk a 7 fő csakrán, majd a 8. alkalommal közösen teremtünk egymásnak. Alkalmazott technikák között lesz a ThetaHealing, dinamikus meditációk, vizualizációk, illatok, sőt, pici mozgás is. Az alkalmak havi rendszerességgel követik egymást. 

Időpont: 2016. március 9., szerda, 18-21 óráig.

Cím: Budapest, 14. kerület, Mályva Tér 6., 1-es kapucsengő. A parkolás az utcában ingyenes, tömegközlekedéssel pedig könnyedén megközelíthető.


Belépés díja: 5000Ft/alkalom.


A csoport maximális létszáma 10 fő, melyet a jelentkezési sorrend határoz meg. Jelentkezni csakaz aniko.zalamek@gmail.com-on, és a 06-20-466-1852-es telefonszámon lehet. Helyedet a csoportban 10.000 Ft előleg (amely a 7.és 8. alkalom díja) befizetésével tudod biztosítani.


Szeretettel várlak!

ImAni
www.imani.hu

Pénz a párkapcsolatban. Érzékeny téma... Mindannyiunknak van elképzelése róla, mindannyian máshogy kezeljük. Azt tapasztalom, hogy mindenki épp aszerint ítéli meg ezt a témát, amilyen élethelyzetben van, vagy épp ahol tart a személyiségfejlődése során.

Ez a cikk azokról a női férfi alapműködésekről szól, amelyek szerintem megalapozhatják a jó párkapcsolat működését, nemcsak az ágyban, hanem a hétköznapokban is.

A jó párkapcsolatnak három lába van. Az egyik a szerelem-szeretet kapcsolódás, a másik a szexualitás, a harmadik pedig a hétköznapok szintje. Mindhárom összefügg egymással. Az első kettő evidens, a harmadikról pár szót: ide tartozik például az, hogy mennyire tisztelem a párom, mennyire tudok rá felnézni, mennyire tetszik nekem ő, és/vagy a mindennapokban, társadalomban betöltött szerepe, vagy például az is, hogy az igényeink egy irányba mutatnak-e, van-e közös metszete annak, ahogy a világhoz, az élethez állunk, és ide tartozik az is, hogy hogyan osztozunk meg a közös feladatokon a mindennapokban. Ha bármelyik láb hibádzik, akkor borul(hat) a kapcsolat. Sokan azt gondolják, hogy mert nagy a szerelem, és jó a szex, akkor minden rendben lesz. Igen, de csak akkor, ha a hétköznapok szintjén is ki tud alakulni egy mindkét fél számára megfelelő együttműködés. Ha ez utóbbi nem sikerül, akkor az kikezdi a szerelem-szeretet kapcsolódást, majd idővel a szexualitást is. És borul a párkapcsolat.

Nézzük meg a hétköznapi szinthez kapcsolódó férfi női alapműködéseket.
A férfi feladata, hogy megvalósítsa önmagát a világban, hogy képes legyen biztonságot teremteni a saját, és szerettei életében. A férfi önmagáért nehezen teremt, neki kell a motiváció, amit általában a család, a nő ad a létezésével. A nő feladata a férfi támogatása, a lelki támasz megadása. (Például az otthon melegének megteremtése, a férfi meghallgatása, segítése, stb.)

Ha mindkét fél ellátja a saját feladatát, akkor a kapcsolat egy felfelé emelkedő, pozitív spirálba kerül. Azonban ahhoz, hogy ez a spirál egyáltalán el tudjon indulni, első lépésként a férfinak be kell engednie a nőt a szívébe. Mert a lelki támasz szerepét a nő csak „belülről” tudja ellátni, a „kerítésen” kívül állva nem. Sok férfi kritizálja a párját, hogy nem támogatja megfelelően őt, de sajnos ennek nagyon sokszor az az oka, hogy a férfi nem nyitotta meg igazán a lelkét a nőnek, nem engedte be a szívébe, az életébe.

No, de ideális esetben ez megtörténik, a nő belép a szentélybe, ahol minden nap áhítattal, figyelemmel, támogató erőkkel van jelen. Ez a férfiban motivációt, inspirációt, és rengeteget erőt ébreszt, amely által úgy indul a világba „vadászni”, hogy a legnagyobb „mamutot” akarja haza hozni. És haza is hozza! Nem azért, mert ezt a nő elvárja tőle, hanem mert ott van a génjeiben a gondoskodásra való vágy. És mikor úgy érzi, hogy a nő ott van benne, mellette, akkor ez az érzés magától beindul. Napról napra erősebbnek érzi magát, ami hozza a sikereket, az egyre nagyobb „mamutokat”. És mivel ezeket a „zsákmányokat” haza viszi, azzal a belső, gondoskodó vággyal, hogy minél nagyobb legyen a biztonság és öröm otthon, ettől a nő napról napra egyre inkább megéli a biztonságot a férfi oldalán. Aminek hatására még inkább az egekbe emeli a férfit, ami által a férfi ereje tovább növekszik, tovább motiválódik, és még nagyobb „mamutokat” hoz haza. És így tovább. Folyamatosan erősítik egymást, úgy hogy mindenki a saját helyén van, a saját dolgát végzi. Nem véletlenül mondják azt, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll.

Ha azonban ez nem sikerül, a kapcsolat negatív spirálba kerül. Ennek több oka lehet kapcsolati szempontból:
1. A már fent említett kiindulópont, miszerint a férfi nem engedi be a nőt a lelkébe. Hogy miért nem engedi be? Lehet, hogy még foglalt a szíve, vagy lehet, nem bízik a nőkben, mert rossz kapcsolata volt világéletében az anyjával, vagy lehet már sokat csalódott, s nem bízik már önmagában sem, vagy nem szereti igazán, stb. Ennek számtalan oka lehet, ami már egyéni. Az okoktól függetlenül ekkor a nő tehetetlenné válik, mert nem tud olyat adni, amire a férfi befogadó lenne, minden lepattan a férfiról. Tipikus megjelenése ennek az, amikor a nő képtelen olyat mondani, vagy tenni, amivel a férfi egyetértene, így egy idő után már nem is veszi komolyan a nő megnyilvánulásait, nem figyel rá.

Másrészt pedig ezekben a helyzetekben a nő a tehetetlenségen kívül azt is megtapasztalja általában, hogy a férfi igazából nem akar gondoskodni róla. Azt érzi, hogy nem motiválja a férfit igazából semmire. A nő ezáltal egyre kevésbé éli azt, hogy a férfi mellett biztonságban lenne, egyre feszültebb lesz, így aztán egyre kevésbé tudja a férfit emelni. Aztán eljön az idő, mikor már nem is akarja... Illetve ebben az esetben azért is történik figyelemvesztés a nő által a férfi felé, mert a nőnek ilyenkor mindent egyedül kell megtennie a saját túléléséért. Vagyis a saját teremtése kerül a fókuszba elsődleges feladatként, nem pedig a férfi támogatása.

2. Ha a férfi beengedte a nőt, de a nő vagy nem szereti igazán a férfit, vagy nem tudja őt jól támasztani, támogatni. Ez utóbbi sokszor akkor fordul elő, amikor a nőnek erős önbizalom-, vagy önszeretethiánya van. Mert ekkor az történik, hogy bent állva a férfiban folyamatosan azt követeli, hogy a férfi rá figyeljen. Amit ilyen esetekben sok férfi próbál is megtenni, hogy nyugalom legyen otthon, viszont ennek az az ára, hogy nem tud a saját dolgára, a teremtésére figyelni. Képzeld el azt a képet, hogy a férfi épp becélozta a „mamutot”, már éppen lőne, s közben a nő hirtelen, és kiszámíthatatlanul elkezdi hátulról rángatni, vagy mondjuk beáll elé. Elég kicsi az esély ilyenkor arra, hogy a férfi elejtse a vadat... Vagy ha sikerül is neki, többszörös energiát kell belefektetnie, ami erővesztéssel jár, ami hosszú távon kifáradáshoz, és sikertelenséghez vezet. Vagyis nem tud hazahozni annyit, hogy a nő biztonságban érezhesse magát, ami miatt még frusztráltabbá válik mindkét fél. A folytonos elégedetlenkedés, vagy másnéven a „vérszívás” például tipikus jele ennek a folyamatnak.

3. A férfi beengedte a nőt a lelkébe, de eddigi élete során nem tanulta meg, hogy hogyan kell gondoskodni, mert mondjuk nem volt rá mintája. Vagy túl nagyok a félelmei a saját túlélésével kapcsolatban, mert nem bízik saját teremtő erejében, s ezáltal nem mer áramoltatni a nő felé. Az ilyen férfi általában önmagának is nehezen enged meg dolgokat.

Amikor a kapcsolatok negatív spirálba kerülnek, akkor nagyon kell figyelni, s meg kell akasztani a lefelé tartó folyamatot. Meg kell állni, és feltenni önmagadnak a kérdéseket: Valóban szeretetem ezt a nőt/férfit? Ha igen, akkor tudok-e, akarok-e az alapfeladataimnak megfelelően működni? Ha igen, akkor ez passzol-e a párom elképzeléseihez? Ha nem, akkor olyasvalakit kell találni, akivel az alapok egyeznek ilyen tekintetben is.

Összefoglalva tehát, ha valódi szeretetkapcsolatban vagy valakivel, akkor nőként és férfiként is érdemes minél inkább tisztában lenni a saját feladatoddal, és persze önmagaddal. Nőként tudd, ha folyamatosan a férfitól akarsz figyelmet, szeretetkimutatást, akkor jobb neked is, és a kapcsolatnak is, ha jobban odafigyelsz önmagadra, igyekszel minél teljesebb életet élni a férfi jelenléte nélkül is, mert csak így fogsz tudni adni valóban a férfinak.
Férfiként pedig tudd, ha a nőn spórolni akarsz, magad alatt vágod a fát. Minden egyes, általad a nő felé kibocsátott gondoskodó erőmegnyilvánulás pedig ezerszeresen fog visszatérni hozzád! Mert amikor a nőnek adsz, akkor valójában önmagadnak (is) adsz!

Egy utolsó gondolat: nem baj az sem, ha nem a fentiek szerint működsz nőként vagy férfiként a hétköznapokban, hisz szabad akarat van, mindenki úgy csinálja, ahogy neki jól esik. Meg egyébként is, ki mondja meg, hogy mi jó, s mi nem. Azonban ha párkapcsolatban szeretnél élni, akkor olyan társsal fogsz tudni jól együtt létezni, akinek pont jó az, ahogy te működsz a hétköznapok (feladatok) szintjén is, és viszont. Úgyhogy hajrá! :)

Üzemeltető: Blogger.